A középkori kastélyokban való élet mindennapjai sok érdekességet rejtenek, különösen, ha a mindennapos szükségletek kielégítéséről van szó. Az, hogy miként oldották meg a higiéniai kihívásokat, különösen a vécéhasználatot, számos kreatív megoldást eredményezett.
A kastélyok tervezésekor nemcsak a védelem, hanem a mindennapi élet kényelme is fontos szempont volt. A vastag falak, lőrések és árok mellett gondoskodni kellett a lakók kényelméről, így a mosdóhelyiségek kialakítása is külön figyelmet érdemelt. A középkorban a vécék elhelyezése és működése terén is innovatív megoldások születtek.
A "gardrób" ma már mást jelent, de eredetileg a kastélyok falába épített kőfülkéket hívták így, melyek a szennyvíz elvezetésére szolgáltak. Ezek a fülkék egy nyílással rendelkeztek, amelyen keresztül a hulladék a kastély falain kívülre jutott. A gravitáció segítségével működtek, csövek és szivattyúk nélkül.
Ezeket a gardróbokat általában a tornyokban vagy a falak távolabbi részein helyezték el, hogy távol legyenek a lakóterektől. A szennyvíz elvezetésének módját úgy alakították ki, hogy minimalizálja a szagokat, és a falakat is megóvják a szennyeződéstől. A rendszer egyszerűsége ellenére alaposan átgondolt mérnöki megoldásokat tartalmazott.
Érdekes, hogy a gardrób elvezető aknája sebezhető pontot jelentett, mivel rosszakarók ezen keresztül is bejuthattak a kastélyba. Emiatt idővel rácsokkal védték az aknákat, és a talajszint fölé emelték őket.
A középkori vécék működése számos más érdekességet is rejt. Például az őrök számára közös mosdókat alakítottak ki, amelyek több nyílással rendelkeztek és egyetlen csatornába vezettek. Ez a megoldás a csatornázás egy korai formájának tekinthető. Az előkelők számára pedig személyre szabott, kényelmesebb megoldásokat kínáltak.
A középkorban használt vécék elvei, mint például a függőleges elvezetés és a szagok izolálása, a későbbi vízzel öblíthető vécék alapjául szolgáltak. Az északi országokban még téli használatra is készültek megoldások, ahol a hidegben is elérhető volt a mosdó.
A kastélyok mérnökei olyan rendszereket alakítottak ki, amelyek a modern szaniter megoldások előfutárai voltak. Az építészek képesek voltak olyan technikákat alkalmazni, amelyek a mai szemmel nézve is lenyűgözőek, és hosszú távon is fenntarthatóak voltak.
