A hottentották és a busmanok két különleges népcsoport, akik Dél-Afrikában élnek. Bár közös gyökereik vannak, számos jellemzőben eltérnek egymástól, mint például a bőrszínük és a fizikai megjelenésük. A következő sorokban megismerhetjük a hottentották különleges tulajdonságait és történetüket.
A hottentották, vagy más néven khoekhoen, a dél-afrikai koiszan népcsoport részei. Nevük az európai telepesek által adott "hottentot" kifejezésből származik, amely a beszédükre jellemző csettintő hangokra utal. E hangok valószínűleg az emberiség legősibb nyelvében is jelen voltak.
A hottentották a közép-koiszan nyelvcsalád tagjai, és három fő csoportjuk van: a namák, a haillomok és a damarak. A legnagyobb közösségük, a nama népesség, körülbelül 250 ezer tagot számlál Namíbiában.
A hottentották fizikai megjelenése eltér a busmanoktól, többek között bőrük világosabb árnyalatú, és hajlamos korai ráncosodásra. Jellemző rájuk a hegyes áll, a keskeny szemek és a csapott homlok, ami megkülönbözteti őket más afrikai népektől.
A hottentotta nők különleges testi jegye a szteatopégia, ami a fenék fokozott zsírtartalmát jelenti. Ez a jellegzetesség az ősi szépségideálhoz köthető, amit a neolitikus Vénuszok szobrocskái is ábrázolnak.
A hottentották egykor Dél-Afrika nagy részét lakták, de a bantu törzsek érkezésével sokan visszaszorultak. Az európai gyarmatosítás során a hottentottákat gyakran embertelenül bántak, még az Óvilágba is hurcolták őket, hogy bemutassák őket cirkuszokban.
A hottentották ma kisebb közösségekben élnek, úgynevezett kraalokban Namíbiában és a Dél-Afrikai Köztársaságban. Településeik vesszőkunyhókból és karámokból állnak, ahol állataikat tartják.
