Valaha elgondolkodtál azon, miért nem emlékszünk életünk legkorábbi éveire? Az úgynevezett gyermekkori amnézia jelensége sokakat foglalkoztat, de vajon mi áll ennek hátterében? Egy új kutatás megkérdőjelezi a korábbi elméleteket.

Hosszú ideig azt hitték, hogy a gyerekkori emlékek hiánya a hippokampusz éretlenségével magyarázható, amely az agy emlékmegőrzésért felelős része. A legújabb kutatások azonban más irányba terelik a figyelmet, jelezve, hogy a probléma nem az emlékek létrehozásában, hanem azok előhívásában rejlik.

A Yale Egyetem kutatói, köztük Nick Turk-Browne, azt vizsgálták, hogy a csecsemők hogyan reagálnak ismerős képekre. Az eredmények szerint minél aktívabb volt a hippokampusz a képek első megtekintésekor, annál tovább nézték azokat a későbbiekben. Ez arra utal, hogy a gyerekek emlékeznek az élményekre, csak nem tudják azokat előhívni.

A kutatás során a gyerekeknek különféle képeket mutattak, miközben fMRI-vel vizsgálták az agyi aktivitásukat. Az eredmények meglepőek voltak: a hippokampusz aktivitása összefüggött az emlékek felismerésével. A megfigyelések alapján a gyerekek már korán képesek emlékeket rögzíteni, de a hozzáférés nehézkes számukra.

A kutatás azt is feltárta, hogy a statisztikai tanulás, amely a minták felismerésére és a nyelv elsajátítására épül, hamarabb fejlődik ki, mint az epizodikus memória. Ez utóbbi felelős a konkrét események megőrzéséért, és később alakul ki.

Nick Turk-Browne szerint: „Most már értjük, hogy a probléma nem az emlékek képződésében, hanem azok előhívásában rejlik. A memória a kulcs-zár elven működik. Még ha az információ tárolva is van az agyban, a megfelelő kulcs nélkül nem férünk hozzá.”

A kutatók most azt vizsgálják, meddig maradhatnak meg ezek a korai emlékek. Az eddigi eredmények szerint az óvodáskorú gyerekek még felismerik a róluk készült korai videókat, bár ez a képesség később eltűnik. Turk-Browne csapata azt is felfedezte, hogy alvás közben nemcsak megmaradnak az emlékek, hanem azok minősége is javul.