Az apácák életvitele sokak számára ismeretlen terület, különösen ha a szerelem és a tisztasági fogadalom közötti konfliktusról van szó. A külföldi oldalakon gyakori kérdés: mi történik, ha egy apáca beleszeret valakibe? Ez a téma vallási körökben szinte tabunak számít.

A papok gyakran egyszerű válaszokat adnak az ilyen jellegű kérdésekre, például a szerelem és a hit összeegyeztethetőségéről. Azonban ezek a válaszok nem mindig kielégítőek azok számára, akik mélyebb megértést keresnek a szerelem természetéről.

Az apácák mindennapi élete szigorú és fegyelmezett. Már napkelte előtt felkelnek, és napjaikat imádsággal és kemény munkával töltik, gyakran hosszú istentiszteleteken vesznek részt, és szigorú böjtöket tartanak. Ez a szigorú napirend nem hagy sok teret a világi gondolatoknak.

A régi időkben az apácák kemény módszereket alkalmaztak a testi vágyak elfojtására, például fájdalmas öltözékek viselésével. A középkorban az önkorbácsolás is bevett szokás volt a kolostorokban, hogy a testet a lélek fölé helyezzék.

A zárdában élő apácák ritkán találkoznak férfiakkal, így a világi vonzalmak is kevésbé érik őket. Szeretetüket sokan a társadalom szolgálatán keresztül fejezik ki, például ápolónőként vagy árvaházakban segítve.

Az apácák számos módszert ismernek a testi vágyak elnyomására. Julie nővér egy francia apátságból például elmondta, hogy a régi időkben az apácák különféle módon sanyargatták testüket, míg ma inkább nyugtató gyógyteák és a folyamatos ima a megoldás.

Ha egy apáca úgy érzi, hogy nem tud tovább a kolostor falai között élni, ma már lehetősége van elhagyni azt mindenféle következmény nélkül. Visszatérés esetén azonban az ajtók gyakran zárva maradnak előttük.