Japán, a varázslatos szigetek országa, óceánok ölelésében fekszik, mégis érdekesen viszonyulnak lakosai a tengerpartokhoz. Míg más országokban a nyár a strandok szezonja, Japánban a helyiek inkább távoli utazásokat terveznek, vagy légkondicionált helyeken keresnek menedéket a forróság elől.
A japán strandok szépsége és nyugalma sok turistát vonz, akik csodálkoznak, miért nincsenek tömegek a csodálatos helyszíneken. Az okok azonban mélyebbre nyúlnak, mint amit egy útikönyvben találhatnánk meg. A japánok tisztában vannak a vizeik sajátosságaival és azzal, hogy milyen kockázatokkal járhat a tengerparti fürdőzés.
Sokan tévesen azt gondolják, hogy a japánok kulturális okokból kerülik a strandolást, például mert nem szívesen mutogatják testüket. Valójában a japánok szeretnek fürdőzni, de az óceán vize iránt érzett ellenszenvük biológiai és történelmi okokra vezethető vissza.
Japánban léteznek olyan mikroorganizmusok, mint a cerkáriák, amelyek a melegebb, alacsony sótartalmú vizekben szaporodnak. Ezek az apró férgek nemrég alkalmazkodtak a sós vizekhez, és bőrlárvaként ismert parazitákká váltak, ami csak fokozza a japánok óvatosságát a tengerparttal szemben.
A helyiek tisztában vannak a veszélyekkel, amelyeket a meleg, alacsony sótartalmú vizek rejtenek, ezért kerülik az ilyen helyeken való fürdőzést, még ha erre nincsenek is figyelmeztető táblák.
A nyári hónapok során hatalmas medúzarajok közelednek a partokhoz, amelyek csípése akár végzetes is lehet. Ezen kívül a japán szigetek körül húzódó áramlatok kiszámíthatatlansága is komoly veszélyt jelenthet, akár a legjobb úszók számára is.
A japánok tehát nem pusztán félelemből kerülik a tengert, hanem mert tisztában vannak a potenciális veszélyekkel, amelyek gyorsan tragédiába fordulhatnak.
A külföldiek gyakran furcsának találják, hogy a helyiek nem csatlakoznak a strandolókhoz. A japánok viszont inkább biztonságban, a part menti kávézókból figyelik a bátor turistákat, akik nem is sejtik, milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk a vízben.
