A spártaiak életmódja és társadalmi berendezkedése sok szempontból eltért a megszokottól, különösen ami a romantikus kapcsolatokhoz való hozzáállásukat illeti. Náluk a szerelem nem csak hogy nem volt elvárt, de egyenesen fenyegetésnek számított. De vajon miért volt ez így?
A spártai társadalomban a szerelem, ahogy mi ismerjük – tele romantikus gesztusokkal és érzelmi kötődéssel – nemcsak elfogadhatatlan volt, hanem egyenesen veszélyesnek tartották. Az érzelmeket a gyengeség jelének tekintették, hiszen egy harcos akkor válhatott sebezhetővé, ha túlságosan kötődött valakihez.
Spártában a férfiak élete szinte teljesen a hadsereg körül forgott. A harcosok számára a legfontosabb az állam védelme volt, és minden más érzelmi kapcsolatot veszélyesnek ítéltek. A családi életet is csak eszközként tekintették új katonák létrehozására.
A spártai férfiak nem élhettek együtt feleségeikkel, a laktanyákban laktak és csak titokban látogathatták meg őket éjszakánként. Ezzel a rendszerrel próbálták megakadályozni a mélyebb érzelmi kötelékek kialakulását.
Plutarkhosz szerint a spártai férfiak sokszor még sosem látták feleségük arcát nappali fénynél, annak ellenére, hogy több gyermeket is nemzettek. Ez is azt mutatja, mennyire távol álltak az érzelmi kötődés lehetőségétől.
A spártai törvényhozó, Lükurgosz, úgy vélte, hogy a ritka találkozások fenntartják a fizikai vonzalmat, de elkerülik a lelki kötődést. Így a férfiak nem szokhatnak hozzá feleségeikhez, és nem válhatnak gyengékké.
A spártai nők meglepően nagy szabadsággal rendelkeztek. Míg férjeik a laktanyákban éltek vagy háborúztak, addig ők kezelték a vagyonukat és irányították a mindennapi életet. Ennek ellenére a nőket elsősorban gyermekszülési funkciójuk miatt értékelték, nem pedig érzelmi kapcsolatokra.
A spártai társadalomban a féltékenység ismeretlen fogalom volt, és a feleségek megcsalása nem számított bűnnek. A legfontosabb az volt, hogy az állam egészséges utódokat kapjon, függetlenül attól, ki az apa.
A férfiak közötti kapcsolatok voltak a legfontosabbak Spártában. A harcosok közötti bajtársi kötelékek mélyebbek voltak bármilyen más kapcsolatnál, és ezeket a kötelékeket szentként tisztelték. A spártai rendszer egy katonai gépezet volt, ahol az érzelmeket háttérbe szorították.
A rendszer végül önmagát emésztette fel, ahogy a spártaiak száma fokozatosan csökkent. A családi kapcsolatok elhanyagolása és a háborúk végül Spárta bukásához vezettek, bizonyítva, hogy a szeretet és a család nem csak érzelmi, hanem túlélési szükséglet is.
