Spártában a harcosoknak két lehetőségük volt: hazatérni pajzzsal a kezükben, vagy pajzson, ha elestek a csatában. Ez a mondás tükrözte a spártai katonai kultúra szigorúságát, ahol a haza védelme mindennél fontosabb volt.
A spártaiak számára a gyávaság elképzelhetetlen volt. Az, aki pajzs nélkül tért vissza, megszégyenült, mert az elhagyott pajzs menekülését bizonyította. A spártai társadalom, amely a katonai erényekre épült, kegyetlen bánásmódban részesítette az ilyen személyeket.
Csak egyszer történt meg Spárta történetében, hogy a harcos tradíciókat megszegték. A leuktrai csatában Kr. e. 371-ben a thébaiak legyőzték a spártaiakat, ami komoly társadalmi következményekkel járt. A vereség után II. Ageszipolisz király engedékenyebb volt, mert a teljes férfi lakosság részt vett a csatában.
A király döntése, hogy „a törvények aludtak azon a napon”, lehetővé tette a spártai férfiak számára, hogy megőrizzék társadalmi státuszukat, és elkerülték a szokásos büntetést. Ez a hozzáállás segített a városállam újjáépítésében.
A thermopülai csatában Leónidasz király visszavonulást rendelt el, de a spártaiak egy kis csoportja ott maradt, hogy feltartóztassa a perzsákat. Két harcost, Eurütoszt és Arisztodémoszt, azonban elbocsátották, mert betegséggel küszködtek.
Eurütosz visszatért a csatatérre, ahol hősi halált halt, míg Arisztodémosz nem volt képes harcolni, és visszatért Spártába. A társadalom megvetéssel fogadta őt, mert nem követte társának példáját.
Hérodotosz szerint, ha Arisztodémosz teljesen egyedül tért volna vissza betegen, más lett volna a fogadtatása. Azonban az, hogy Eurütosz hősi halált halt, Arisztodémosz gyávaságának bizonyítékává vált.
A spártai társadalom szigorú volt, különösen azokkal, akik a harci szokások ellen vétettek. A delphoi jóslat szerint Spárta vagy elpusztul, vagy Leónidasz hal meg. A király és testőrsége úgy döntött, hogy a városért áldozzák fel magukat.
Arisztodémosz, bár életben maradt, nem kapott megértést hazatértekor. Bár nem végezték ki, életét megvetés és elszigeteltség jellemezte, amíg újra be nem hívták a seregbe.
A plataiai csatában Kr. e. 479-ben Arisztodémosz végül bizonyította bátorságát, és sok perzsát legyőzött, mielőtt elesett. A spártaiak úgy ítélték meg, hogy ezzel megváltotta bűnét, bár különösebb elismerést nem kapott. A közösség szemében a harci alakzat megbontása miatt nem érte el a legnagyobb tiszteletet.
