A repülőgépek fejlődésével a légcsavaron keresztüli lövöldözés kérdése különös figyelmet kapott. Sokak számára szinte varázslatnak tűnhet, hogy a pilóták képesek voltak a légcsavar lapátai közé lőni anélkül, hogy eltalálnák azokat.
A szinkronizátorok, amelyek ezt a bravúrt lehetővé tették, a repülés korai szakaszában jelentős előrelépést jelentettek. Az első világháború idején az ilyen megoldások alapjaiban változtatták meg a légi harcokat, hatalmas előnyt biztosítva azoknak, akik rendelkeztek ezzel a technológiával.
Az első világháborús kétfedelű repülőgépek légcsavarjai percenként nagyjából 1200 fordulatot tettek, ami másodpercenként 20 fordulatot jelentett. A géppuskák, mint például a Vickers, percenként 500 lövést adtak le, így minden egyes lövés között körülbelül 0,11–0,12 másodperc telt el. Ez a különbség lehetővé tette a lövés és a légcsavar mozgásának szinkronizálását.
A szinkronizátor mechanizmusa úgy működött, hogy a lövések csak akkor következtek be, amikor a légcsavarlapát nem takarta el a fegyver csövét. Ez a rendszer fogaskerekekkel biztosította, hogy a lövés pontosan akkor induljon el, amikor a légcsavar lapátjai közti rés szabadon hagyta az utat.
Anton Fokker, a holland mérnök, 1915-ben fejlesztette ki ezt a technológiát a német hadsereg számára. Ezzel lehetővé tette, hogy a pilóták közvetlenül a repülési irányba tüzeljenek, anélkül, hogy a saját légcsavarjukat eltalálnák.
A Fokker E.I repülőgépre szerelt Spandau géppuska révén a német pilóták jelentős előnyre tettek szert a légi harcokban. A brit és francia pilóták szembesültek a "Fokker-átokkal", mivel az ő gépeik nem rendelkeztek ilyen fejlett szinkronizáló rendszerekkel.
Ez a technológia a második világháborúban is tovább fejlődött, ahol a szinkronizátorok mechanikus, pneumatikus vagy elektromos változatban működtek. Az olyan repülőgépek, mint a Messerschmitt Bf 109 vagy a Jak–3, a fegyverek számától függően többféle szinkronizátort alkalmaztak.
Ahogy a repülőgépek sebessége nőtt és a légcsavarok még gyorsabbá váltak, a szinkronizátorok technológiája is folyamatosan fejlődött. Azonban a sugárhajtású repülés elterjedésével ezek a mechanizmusok fokozatosan háttérbe szorultak.
