Űrkapszula rejtély: John Glenn titokzatos fénylő "szentjánosbogarai"
John Glenn 1962-es űrutazása során olyan vizuális élményekről számolt be, amelyek komoly fejtörést okoztak a földi irányítóknak. Az első amerikai asztronauta, aki megkerülte a Földet, nemcsak technikai teljesítménye miatt vált híressé, hanem a kapszuláját körülvevő "szentjánosbogarak" leírása miatt is. De vajon mit takarhatott ez a különös jelenség?
Ahogy az űrkutatás hajnalán minden szokatlan esemény aggodalmat keltett a NASA csapatában, úgy Glenn bejelentése is megdöbbentette őket. Amikor a Friendship 7 kapszula elérte a kijelölt pályát, a rádión keresztül közölte, hogy apró, világító részecskéket lát maga körül, amelyek mintha saját fényt bocsátanának ki. A jelenség leginkább egy csillagzáporra emlékeztetett, és a részecskék 2-2,5 méterre voltak egymástól, követve az űrhajó mozgását.
A földi irányítók körében Glenn jelentése zavart és aggodalmakat keltett. A mérnökök attól tartottak, hogy a szokatlan látvány valamilyen technikai problémára, például a hőpajzs sérülésére utal. Az űrhajós által észlelt részecskék sebessége alig különbözött az ő sebességétől, ami még inkább rejtélyessé tette a jelenséget.
A fények titka
Végül a rejtély kulcsát a fényviszonyok változása adta meg. Glenn megfigyelte, hogy a "tűzfarokhoz" hasonló részecskék akkor váltak láthatóvá, amikor a Nap a horizont fölé emelkedett. Ahogy a napfény szöge változott, a fénylő pontok elhalványultak, majd eltűntek.
A NASA későbbi elemzései kiderítették, hogy az észlelt jelenség nem földönkívüli eredetű, és nem is technikai hiba okozta. A látványt apró jégkristályok okozták, amelyek a kapszuláról váltak le, vagy a hajtóművek működése során keletkeztek. Ezek a mikroszkopikus jégszemcsék a napfény megfelelő szögben érkező sugarai miatt ragyogtak fel, és az űrhajóval együtt mozogtak.
John Glenn haláláig, 2016-ig az űrkutatás egyik legnagyobb úttörője maradt. Beszámolói rávilágítottak arra, hogy az űrutazás során az egyszerű fizikai jelenségek is lenyűgöző élményeket nyújthatnak.
