Longyearbyen titka: Miért tilos meghalni ebben a városban?
Longyearbyen egy különleges település a Norvégiához tartozó Spitzbergákon, amely az Északi-sarkkör közelében fekszik. A város nemcsak természeti szépségeiről, hanem szokatlan szabályairól is híres, például az itt való elhalálozás tilalmáról.
A tilalom mögött komoly egészségügyi megfontolások állnak, hiszen a Spitzbergák térségében uralkodó hideg klíma és a permafroszt miatt az elhunytak testei nem bomlanak le. Ez a jelenség komoly közegészségügyi kockázatot jelenthet, mivel a holttestekben megmaradó baktériumok és vírusok fertőzésveszélyt hordozhatnak.
A Permafroszt Hatása
A permafroszt, azaz a folyamatosan fagyott talaj, nemcsak megnehezíti a temetkezést, hanem megőrzi az elhunytak testét is. Ennek köszönhetően a baktériumok és vírusok is sértetlenek maradnak, ami különösen veszélyes lehet, ha a globális felmelegedés hatására a talaj felolvad.
A kutatások során talált több száz éves kórokozók rámutatnak arra, hogy a permafroszt felengedésekor komoly közegészségügyi veszély állhat fenn. Ezen okokból a norvég hatóságok úgy döntöttek, hogy 1950-ben betiltják a városban történő elhalálozást, és a temetőket bezárták.
Alternatív Megoldások
A halálos betegek esetében a norvég szárazföldre szállítást választják, ahol biztonságosan el lehet őket temetni. Azok számára, akik mégis Longyearbyenben halnak meg, a hamvasztás az egyetlen lehetőség, de ez is komoly adminisztratív kihívásokkal jár, mivel külön engedélyek szükségesek az urnák szállításához.
A városban nemcsak meghalni, de születni sem lehet. A várandós nőket a szülés előtt néhány héttel arra kérik, hogy hagyják el a települést, mivel nincsenek megfelelő szülészeti létesítmények.
