A megváltozott munkaképességű személyek özvegyi nyugdíjra való jogosultságának szabályai jelentős változásokon mentek keresztül. Ezek az új rendelkezések számos kérdést vetnek fel, melyek fontosak lehetnek az érintettek számára.
A jogosultság megszerzéséhez az özvegynek legalább 50%-os egészségkárosodást kell igazolnia, amelyet a rehabilitációs hatóság komplex minősítése állapít meg. Ez már nem csupán a „rokkantsági csoport” besorolás alapján történik.
Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság egyik alapvető feltétele, hogy a házastárs halálakor az özvegy megváltozott munkaképességű, vagyis egészségkárosodása eléri az 50%-ot. Ez a jogosultság fennáll mindaddig, amíg az egészségi állapot nem javul.
Korábban, ha az özvegy megváltozott munkaképességűvé vált a házastárs halálától számított 10 éven belül, az özvegyi nyugdíj „feléledhetett”. Most ez az időkorlát kedvezőbbé vált. Az ideiglenes nyugdíj megszűnését követően, vagy ha nem is volt ilyen nyugdíj, az özvegy ismét jogosult lehet az ellátásra, amennyiben az említett időszakban megváltozott munkaképességűvé válik.
Az özvegyi nyugdíj összegének meghatározása attól is függ, hogy az özvegy rendelkezik-e saját nyugdíjjal vagy egyéb ellátással. Saját ellátás hiányában az elhunyt nyugdíjának 60%-a jár, míg saját jogú ellátás esetén ez az összeg 30%.
Bizonyos esetekben az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnik, ha az özvegy egészségi állapota javul, és az egészségkárosodása már nem éri el az 50%-ot. Ugyanakkor, ha az özvegy eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, a jogosultság véglegessé válik, függetlenül az egészségi állapottól.
